Fizikai fény és élő fény – a biofoton
A biofotonok (a bio élet, a foton fény görögül, tehát élő fény), vagyis a biológiai fotonok a sejtekből álló élő szervezetek működése során jönnek létre. A biofotonoknak különböző színük van az elektromágneses spektrumban. Egy adott sejt vagy sejtszerveződés pillanatnyi energetikai, illetve, ami ugyanaz, egészségi állapotára jellemző színű biofoton hatása holografikusan az egész testben megjelenik.
Mivel a biofotonokat elektromágneses mező teremti, ezért hatással lehetnek rá egyrészt a külső élő vagy nem élő mágneses terek, illetve más forrásból származó biofotonok. Például az alacsony intenzitású fényterápia, illetve a növények által kibocsátott energiamező segít megelőzni az oxidatív folyamatokat, melyek károsítják a DNS-t.
Az élő szervezetek ultragyenge fénykibocsátásának mérésével sok kutató foglalkozik világszerte. Ezt a sugárzást érzékelő fotomultiplierek, vagyis fotoelektron-sokszorozók már voltak évtizedek óta (a Tungsramnál dolgozó Bay Zoltán fizikus fejlesztette ki az 1940-es években atomfizikai mérések céljából), de a német fizikusnak, F. A. Poppnak jutott először eszébe 1974-ben, hogy élő szervezetek fénykibocsátásának érzékelésére alkalmazza ezeket.
Ezek a detektorok oly mértékben sokszorozzák az eredeti fény által keltett elektront, hogy egyetlen foton észlelése is lehetővé válik.
Általában a 300 és 650 nanométer közötti hullámhossztartományt mérik, mivel itt van a fotonkibocsátás maximuma. (Lásd a színtáblázatot!)
A mérőeszközök által érzékelhető tartomány ennél szélesebb spektrumú, általában 200 és 1100 nanométer közötti. A szűkebb tartományt színszűrőkkel állítják be. Az utóbbi években a kamerákban is felhasznált félvezető alapú CCD eszközök érzékenysége megnőtt, zajuk lecsökkent, így alkalmassá váltak az ultragyenge fényhatások mérésére.
A biofotonok jellemzői
A szervezetbe kívülről érkező, illetve a belül létrejött különböző hullámhosszak más és más biokémiai reakciókat, sejtfolyamatokat aktiválnak.
Különösképpen a rádiófrekvenciák, a mikrohullámok és infravörös hullámok befolyásolják a szervezet oszcillációs (időben változó) állapotait.
Ettől eltérően a látható fény spektruma és az ibolyántúli tartomány gondoskodik az elektronállapotok befolyásolásáról, mely a biofotonoknak a hatásköre. Ezek együttesen kapcsolatban vannak az ún. alapregulációs rendszerrel, mely behálózza az egész szervezetet és szervezi az összes életfolyamatot.
Ennek a biokémia szabályozási modellnek alapvető feltétele az, hogy a biofotonok a sejten belül és az egész sejttársulásban megfelelő koherenciájú elektromágneses mezőt alkossanak. A fotonok kiáramlásának fontos jellemzőjeként mérik annak erősségét, mely egytől néhány ezer fotonig terjed másodpercenként, 1 cm2 kibocsátási felületen.
A kutatások azt mutatják, hogy a biofoton-kibocsátás metastabil (az egyensúlyi állapothoz képest többletenergiát hordozó) gerjesztett állapotban lévő molekuláknak köszönhető, melyekben az elektronspinek inverziója tapasztalható.
Különösen az oxigénmolekula mutat jelentős eltérést.
A legkülső elektronpályán az oxigénben két elektron egymással párhuzamos pörgéssel rendeződik, és nem antiparalellek, mint ahogy a többi molekulánál tapasztaljuk a legnagyobb számban.
Az egyirányú pörgések három különböző energetikai állapotot határoznak meg a külső mágneses mező függvényében.
Az atomok foroghatnak, rezeghetnek és gerjesztett állapotba is kerülhetnek. A gerjesztett állapotban az eredeti állapothoz képest teljesen eltérő fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek. Olyannyira, hogy egyfajta instabil izomérnek (azonos összegképletű, de eltérő szerkezetű molekuláknak) tekinthetjük azokat.
Az élő szervezetek belső jeltovábbítását korábban elektromos jelként, elektronáramlásként képzelték el az idegpályákon, azonban ez csak részben magyarázza meg a gyors folyamatokat.
A fotonok ezzel szemben fénysebességgel haladva nagy távolságra – a szervezeten belül és kívül is (!) – képesek előidézni reakciókat. A tudatosság elektromágneses mezejének elmélete szerint a gondolatok és viselkedés elektromágneses mezőket hoznak létre. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2012. január, „Az ember mágneses mezői” c. cikket!)
A bioenergetikai kezelések alapja
Minden egyes rendezett neuron működése alkalmából kibocsát egy elektromágneses mezőt, mely fotonáramlást aktivál. Ez a rendezett áramlás az alapja a bioenergetikai kezeléseknek.
Élő szervezetek képesek biofotont átadni egy másik szervezetnek anélkül, hogy fizikailag kapcsolatba lépnének egymással. A terapeuta egységes neuronműködése által teremtett elektromágneses mező van hatással a kezelt személy biofotonmezejére is, harmonizálja azt.
A gondolatok, az érzelmek és a hozzáállás által teremtett pulzáló elektromágneses mezők tudaterőtől függően többé-kevésbé rendezett áramlású biofotonokat hoznak létre, ily módon befolyásolják a DNS megnyilvánulásait.
A biofoton színétől, vagyis hullámhosszúságától és egyéb jellemzőitől függ, hogy milyen DNS-tevékenység indul el.
A DNS működése során tárol és kibocsát biofotonokat, mellyel további működéseket, visszacsatolásokat hoz létre a szervezetben.
A meditáció a lazításról, a boldog gondolatok és pozitív hozzáállás teremtéséről szól, és ez felülírhatja a gének működését, melynek hatása van a biofotonkibocsátás minőségére, annak egyes különleges színein. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2012. április, „Tudat és a gének” c. cikket!)
Az emberek jó vagy rossz viselkedése, gondolatai, érzelmei hatással vannak a környezetében levő emberek, állatok és növények, sőt az ásványok (!) biofoton-kibocsátására is, miután a kristályszerkezettel rendelkező struktúrák (szerkezetek) képesek felvenni, tárolni és leadni biofotonokat.
Ezek a struktúrák lehetnek szilárd, folyékony vagy akár légneműhöz közeli halmazállapotúak. (Lásd: Természetgyógyász Magazin, 2010. szeptember és október, „Kristálytan I–II.” c. cikket.)
A szabadgyökképződés folyamata
A kutatások szerint a negatív, rossz viselkedés, vagyis a lelki méreg ugyanúgy ún. oxidatív stresszt hoz létre a sejtekben, mint a környezeti mérgek, sugárzások, káros szenvedélyek.
Ez a sejtek oxidatív sérülése, amelyet a szabad gyökök okoznak.
A szabad gyökök között létezik olyan, amelynek oxigénatomján egy szabad elektron van, így az atomcsoport igen reaktívvá válik.
Ez működési zavarokat, sérüléseket okozhat a sejtekben, mely hosszú távon a legtöbb krónikus, degeneratív betegséget hozza létre.
Az oxidatív stressz a fotonoknak nem harmonikus, de erős fluxusát hozza létre beindítja a gének káros felülszabályozását.
Az elektromágneses spektrumban az ún. jó vagy rossz biofotonok lehetnek különböző színűek, továbbá rendezettek vagy szétszóródottak. Ha „rossz biofotonok” állnak össze torzult mezővé, káros biokémiai folyamatokat indítanak be. Ugyanezt a jelenséget az elektromágneses rezgés szintjén bioelektroszmognak nevezhetjük, melyek a harmonikus mezőket szétrázzák.
A sejtek egymás biofoton kisugárzását csak nagyon szűk hullámhossz- és intenzitástartományban észlelik. R. Adey amerikai fizikus szerint, ha a sugárzás erősebb vagy gyengébb, mint ami a sejt érzékelő ablakának épp megfelel, akkor a sejt nem reagál rá. Minden szerv, szövet és a hozzá tartozó élettani folyamat csak a rá jellemző saját hullámhosszon és amplitúdón keresztül befolyásolható. Ez az ún. biostimuláció alapja.
A biostimuláció felismerése
A sebészetben már az 1960-as években alkalmaztak néhány watt teljesítményű lézernyalábokat, melyek gyakorlatilag vérzés nélkül elpárologtatták a szöveteket. Mester Endre, a SOTE professzora elsőnek ismerte fel a sokkal kisebb teljesítményű energiatartományban a különböző lézerfények sejtműködéseket befolyásoló hatását, melyet biostimulációnak nevezett el.
Ennek alapján a sejtműködéseknél nem a fény erősségének a növelésével lehet a befolyásolást, a működés harmonizációját elérni, hanem egy biológiailag alulról és felülről behatárolt ablaknak nevezhető erősségtartomány alkalmas erre.
Ugyanakkor fontos a használt fény hullámhossza, általában monokromatikus, azaz egyszínű, egy hullámhosszon rezgő fényről van szó.
Az izzólámpa ezzel szemben, mint tudjuk, sok hullámhosszon bocsát ki fényhullámokat.
Többé-kevésbé fehér színét a kéktől a vörösig terjedő hullámok összességétől nyeri. Emellett a normál izzólámpák fénykibocsátásának hatásfoka 8-10 százalék. A fennmaradó több mint 90 százalékot hő, vagyis infravörös sugárzás formájában adják le.
Ezenkívül a normál izzólámpa által sugárzott fény inkoherens, azaz a nem rendezett fotonok nem váltanak ki jelentős hatást az élő sejtekre, nem befolyásolják azok működését, a szemet leszámítva. (Vannak különleges színszűrővel ellátott infralámpák, melyek az energiavesztett, lehűlt testfelületekre kedvező hatást fejtenek ki.)
A sejtszintű gyógyításra használt fények fő jellemzői, hogy monokromatikusak, koherensek vagy polarizáltak (egy síkban rezgő hullámúak). A természetes, nem pontszerű fényforrásból kiinduló fényhullámok minden irányban rezegnek.
Gyakorlati tapasztalatok a biofotonokkal
A Moszkvai Egyetem biokémiai tanszékén Vojekov professzor vezetésével a biokémiai rendszerek egységességét vizsgálják. Méréseik szerint teljesen nyilvánvaló a környezet és a lelki-érzelmi állapot hatása a sejtműködésekre.
Az emberi test minden sejtje kibocsát fényt, mely képes segíteni a többi energiahiányos sejteknek.
Az emberi vérben folyamatos kémiai reakciók vannak. Az élő szövetben minden molekula dinamikus állapotban van, ez a sejtlégzésből adódik.
Egy egészséges személy vérének jó a fénye, míg a beteg vérének eltérő áramlása van, a hosszan eltartott vér is más áramlást bocsát ki.
Ha két vérmintát egymás mellé tesznek egy üveglappal elválasztva, és az egyiket mikrobákkal megfertőzik, akkor az egészséges vérből felszabaduló fluxusok energiával segítik a mellette lévő beteg mintát.
Ez egymáshoz közel álló személyek esetén is megtörténik (!). Vojekov ezen kísérlete is bizonyítja, hogy az entrópia (rendezetlenség) fogalmát az emberi test működésére is értelmezhetjük.
A beteg sejtek entrópiája nő, és a mellette lévő magas rendezettségű, egészséges sejtekkel automatikus energiakiegyenlítődés jön létre.
Kimutatták, hogy a biofotonok kis erősségük ellenére képesek beindítani a sejtek összes biokémiai reakcióját. Egy kémiai reakció csak akkor jön létre, amikor a sugárzó mező legalább egy megfelelő energiájú fotonnal rendelkezik.
Az enzimszabályozás azon alapul, hogy az enzimek katalizátorként lecsökkentik az aktiváció energiaszintjét, erőteljesen megnövelve a reakció sebességét.
Vojekov modern eszközökkel végzett ellenőrzése igazolta azt a 70 évvel ezelőtti kísérletet is, melyet az olasz Marconi munkatársa, Pier Luigi Ighina végzett.
Megállapította, hogy egy egészséges test specifikus rezgéseket bocsát ki, mellyel egy másik személy mellé közelítve, az atomok által kibocsátott fénymezők körbevették a mellette lévő személy mágneses mezejét.
S. V. Konyev és munkatársai kimutatták, hogy a biofoton-kibocsátás erősen függ a sejtek oxigénellátásától. Ha hirtelen oxigéndús anyaggal látják el a sejtkultúrákat, megnő a biofotonok száma.
Az USA-ban kimutatták, hogy az akupunktúrás pontok több biofotont bocsátanak ki, mint a bőr egyéb részei. Élelmiszermintákat vizsgálva azt észlelték, hogy a hús nem koherens sugárzást ad, a növényi magvak ezzel szemben koherens sugárzást mutatnak. Továbbá a helyesen végzett meditáció is tisztán koherens sugárzású mezőt hoz létre.
Forrás: Majoros János Károly
XVIII. évfolyam 5. szám
http://tgy-magazin.hu/holisztika/az-elet-fenye
